Február 12.

Nem pont ehhez az idilli állapothoz illik, de nem tudom, és nem is akarom elfelejteni, hogy idén már 5. éve, hogy ez a dátum sajnos fontos lett az életemben. :-(
Sokat gondolkoztam azon, örülnék-e, ha aznap születne Eszter, bizonyos szempontból érdekes lett volna, de jobb azért, hogy így alakult, így is remélem, hogy Ő (vagyis már Ők) küldték nekünk ezt a kis csodát!
Fáj, hogy nem érhették meg (Anyu ugye egyiküket se), de a gyerekek tudják (főleg Levente), hogy volt még egy Mamájuk és Papájuk! ;-))



Érzelgősségről ennyit, mert a Legkisebb itt csuklik a kezemben...