Az első napok itthon

Már egy egész hét eltelt Eszter születése óta! Én még mindig a hatása alatt állok, gyakorlatilag a fellegekben röpködök! Jó kedvem van, a teherbírásom is visszatért, az utolsó hetek nyűglődéseihez képest most sokkal jobb minden! Igaz, nagyjából Szabi is itthon van, bár már 2 reggelt is egyedül kezdtem a 3 gyerekkel. De simán ment minden, lévén Eszter nagyon jó baba, főleg napközben csak eszik-alszik, hangját alig hallani, szinte fel se tűnik, hogy baba van a háznál! Az éjjelek kicsit zűrösebbek, akkor valahogy nem akaródzik neki a kiságyban aludni (úgy látszik, ez genetikailag van a gyerekeimbe kódolva... :-) ), úgyhogy inkább magam mellé veszem, eszik, mikor olyan kedve van, és legalább én is alszok picit. Igaz, reggelre mindig megtelik az ágyunk, szépen sorban 5-en kucorgunk egymás mellett. :-))
Levente meglepően jól viselte az új helyzetet, rajta az egyik szembetűnő változás, hogy valamivel szófogadóbb és nyugodtabb lett (kérdés, meddig???). Mintha érezné, hogy most ő lett a nagy Báty! ;-) Szeretgeti a babát, de csak visszafogottan, sokszor inkább csak közömbösen elvan mellette. Bár egyik este megsimogatta, majd közölte, hogy "olyan kis cuki! Édeset hoztál!", és kaptam egy hatalmas cuppanós puszit!!!! Most erre mit mondjak???
Csenge a pátyolgatósabb, puszilgatja, simogatja, ölbe kérné, de rajta egyértelműen fel lehet fedezni a tesóféltékenység jeleit! Főleg, ha fáradt, álmos, és alvásról van szó! Olyankor szinte sírva követeli, hogy rakjuk kistesót az ágyába! A második éjjel hatalmas sírós-toporzékolós hisztit vágott le emiatt, de mivel nem hagytam magam, a következő éjjeltől mintha megértette volna, hogy ez nem így működik, azóta jobban elfogadja, ha Eszter a kezemben van, mikor őt altatom. Meg nem adja a takaróját, a baba ruháját (pedig pont jó lenne Eszterre :-)) ), de gondolom a babakocsiját se hagyná, így egy okkal több, hogy végre vegyünk Eszternek egy újat! :-)))) Akit kb. 10-ből 8x leCsengézek.... Meg kell még szoknom! :-)

Szegény anyósom nehezen hiszi, hogy elbírunk a 3 gyerkőccel, folyton vinné a Nagyokat (jajj, Csenge mintha háromszorosára nőtt volna a pár nap alatt, olyan hatalmasnak tűnik a Pici mellett! Pedig eddig ő volt a Kicsi...), ma sikerült is "elcsalnia" őket, miközben én meg unatkoztam itthon... Szóval inkább csak akkor engedem át őket, ha nagyon muszáj!

Ma esti, 1 hetes mérlegelés: 3230g, szóval már majdnem visszanyerte a születési súlyát! Mondjuk eszik is rendesen, elég sokat, meg sokszor. Viszont a büfivel gondok vannak, vagy jön, vagy nem, és ez a gyakoribb, úgyhogy sajna elég sokat bukik. Szerencsére nem sokat, de épp elég, hogy összemaszatoljon mindent, így a napi 2x-i átöltözés tuti! Meg a pelenkák... Kell még vennem textilpelust, nem elég, ami van.

Az első este, mikor végignéztem a gyerekeken, Szabin, szinte megborzongtam, és konstatáltam, hogy ez most így nagyon jó, így lett kerek a világ! :-)))




Nem sok kép készül, újra bele kéne jönni a fotózásba! ;-)

Hazamenetelre várva, még a kórházban (nem látszik, de már nagyon Csaj, megkapta az első fülbevalóját - lehet érte megkövezni...)


Az első találkozó itthon - Mamáéknál



Kb. ezt csinálja egész nap...

Van még 1-2 szülőszobai szösszenet, amit le szeretnék majd írni, nehogy elfelejtsem (hajcsavargatás, szőlőcukros szenvedésünk Szabival). Majd egyszer... :-))