Még mélyebb...

Pénteken kiderült, lehet még mélyebbre repülni...
Már reggel rosszul kezdődött a napunk, ugyanis Szabi váratlanul itthonmaradt, de erősködött, hogy Levente menjen oviba, ő persze nagyon nem akart. Végül kocsival elvittük, de olyan sírást nyomott le beadáskor, mint utoljára a 2. napon. :-( Úgy sajnáltam szegényt, alig vártam már, hogy dél legyen, és hozhassuk haza! Szabi ment érte, volt némi fennakadás, de hazaértek rendben, már akkor olyan kis búvalbélelt volt. Kiderült, az egész délelőttöt végigsírta, vagy egy sarokban ülve bámult maga elé. :-((( Egyetlen falatot se evett. Aztán ledőlt, tv-t nézett, majd egyszercsak elaludt! (Ilyet utoljára kb. fél éve láttam tőle, hogy napközben alszik!!!) Majd felébredt, és ugyan nem éreztem annyira melegnek, de kíváncsiságból megmértük, 38,2 volt a hője. Ugye nem vagyok egy mindennel dokihoz rohangálós paraanya, de úgy éreztem, most muszáj, ne induljunk így neki a hétvégének. Saját dokink persze délelőttös volt, de ha ilyen van, inkább elvisszük egy másikhoz, ügyeletre csak akkor, ha nincs gyerekdoki a városban, mert ott összevont gyerek-felnőtt ügyelet van, ritka a gyerekorvos. Felhívtam az éppen rendelőt (még sose láttam a csajt), de mondták, menjünk nyugodtan, megnézik. Sok időpontos volt előttünk, de nagyon pörgött, egész gyorsan bejutottunk, meghallgatta a tüdejét, tök tiszta (nagy kő, hogy nem tüdőgyuszi...), belenéz a fülébe, tiszta, majd a torkába, "Ajjaj, anyuka, egy hatalmas tüsző van a garatban..."! Ez tüszős mandulagyulladás! Úgyhogy antibio, egyebek... Az éjszakánk se volt az igazi, bár láza már nem volt, de sokat nyüszögött, közben Csenge is furán zörgött, időnként köhécselt, éjjel 37,9-es hőt is produkált. Egyetlen percet nem tudott nélkülem aludni, amint megmozdultam, azonnal felébredt. Napközben viszont egész jól voltak, Levente látványosan jobban van, tegnap már egész sokat evett (az elmúlt napokhoz képest mindenféleképp), bár időnként könyörög a gyógyszerekért. Kap Nurofent is, mert fájlalja a torkát.
Jelenleg itt tartunk, és bár Csenge holnaptól mehetne bölcsibe, végül úgy döntöttem, inkább megkezdjük a szünetet, egyrészt minek keltsem őket hajnalban (főleg, hogy Csenge ma valamikor 10 körül aludt csak el), másrészt múlt hét végén hasmenős járvány volt a bölcsiben, valahogy nem hiányzik, hogy harmadszorra is visszaessen bele.
Holnap délután azért elmegyünk az ovis karácsonyra, aztán ennyi, készülődés meg valahogy nem izgat, valami majdcsak lesz! ;-)) Szerdán még belógok a városba, megvenni a hiányzó ajándékokat, egyebeket, ill. elsősorban uh lesz, a többit meg majd meglátjuk.

Végül egy szösszenet Leventétől:
Egyik este fürdés előtt egy szál bugyiban belibegtem a gyerekekhez, erre megszólal: "ilyen nagy hassal is szép vagy, anya!" Most erre mit mondjak???? Megölelgettem, megpuszilgattam! :-))))))

Ma délután meg Dora-t néztek a számítógépen, egyszercsak Levente átölelte Csengét, és közölte vele, hogy "szeretlek!" ;-)))) Öröm volt nézni, ahogy kis ideig ölelgették, puszilgatták egymást! ;-)))))

Csengu is már egyre szebben és aranyosabbakat beszél, amit persze mindig elfelejtek feljegyezni... Bölcsi hatására sokat mondókázik, énekelget is, nagyon aranyos olyankor! ;-)