Pakolás, Állatkert

Az elmúlt napok egy részét pakolászással töltöttük, még mindig a régi házat rámoljuk ki. Vannak vicces, de akadnak torokszorító részek is. Utóbbi főleg akkor, mikor drága Nagyim holmijait válogattam át, kicsit árulónak éreztem magam, hogy mindent kidobálok, de ép ésszel felmérve, semmi szükségünk, ill. helyünk sincs arra, hogy tárolgassuk őket. Egyedül a fényképeket nem engedtem kidobni, ill. azért megmaradt pár törülköző, ágynemű is, igaz, azokat már korábban áthoztam. Szabi örült egy vadiúj szerszámoskészletnek, ill. egy Pataki-tálnak is, ami tulajdonképpen a miénk volt, nászajándékba kaptuk, csak ottmaradt. :-) (Mint ahogy a hollóházi étkészlet is anyóséknál pihen... :-) Bár lehet, át kéne lassan hozni, legközelebb nem lennénk zavarban és tányérhiányban vendégségkor. :-) ) A vicces a saját homijaim pakolása volt, találtam régi fényképeket osztálykirándulásokról, bulikról, szerelmes leveleket, naplóbejegyzéseket... :-)))

A lényeg, hogy nagyjából túl vagyunk rajta, már csak pár apróság maradt, szerdán jönnek is bontani az épületet.

Ma meg Állatkertbe mentünk a 2 gyerkőccel meg anyósommal. "Hivatalosan" Csenge fórumtalija volt, de hát kb. 5 percet, ha tudtunk beszélgetni, aztán el is szakadtunk egymástól. De nagyon élveztük mindnyájan, Csenge gyakorlatilag végigsétálta az egészet, tetszettek neki az állatok. Etetett zsiráfot, és nem félt a kiskecskéktől se! ;-)


Elefántok előtt:






















Kuncsorog a zsiráf:


















Tigriseknél:

Kecskesimogatás - Csenge:























Kecskesimogatás - Levente:























Estére jól kidőltek, igaz, ma aránylag korán, már negyed 8-kor keltek, Levente már 7-kor aludt, Csenge olyan 8 körül szunnyadt be.


Végül egy ma reggeli szösszenet: Csenge nem akart öltözni, ezért mondtam neki, hogy itthon hagyjuk, nélküle megyünk az állatkertbe. Hát Levente gyakorlatilag sírásban tört ki, hogy Csenge is jön velünk, ne hagyjuk itthon, Csenge az ő testvére, a kistestvére, velünk kell jönnie!!!! (Jó, ez szabad fordítás volt, ha szó szerint idézném, senki nem értené meg, még én se pár év múlva! :-) Ilyenkor bezzeg jól jön a sokat szidott Zsolnay-módszer! ;-))) Ha másra nem, erre jó volt, hogy megértem a Fiamat! :-))) ) Mondanom se kell, az én szemem is könnybe lábadt..... Persze 10 perccel később, már a kezét fogva, a hasán csúsztatva húzta be a fürdőbe, mert magától nem akart jönni. :-))