Ma estig gyakorlatilag eseménytelen napunk volt, délután kimerészkedtünk kicsit az udvarra, attól eltekintve, hogy nyakig sárosak lettünk, legalább megszemléltük, hogy végre nő a fű a játszótér alatt!!! Aztán Csenge aludt vagy másfél órát, mi Leventével ettünk, olvastunk, majd Apa is hazaért, vele egy nagyot hancúroztak, végül fürdetés alatt Papa is benézett. Csajszi tündéri volt, mint egy kis Királylány, úgy ült Papa ölében, és mosolyogva szemlélte a világot! :-)
Aztán persze beütött a krach: sütős melegszenyót készültünk vacsorázni, Szabi épp vette ki a tepsit a sütőből, kicsi Fiam meg kíváncsian belenézett, állal pont rá a tepsi szélére... Volt ordítás, de gyorsan vettem elő egy bögrét, aztán nyomattam bele a száját. Szerencsére hamar megnyugodott, lefekvéskor még egy erős fehér csík volt az állcsúcsán, de hólyag nélkül, mert még jó ideig váltott vizes ruhával borogattam. Nincs sok illúzióm, de remélem, nem marad éles nyoma! Azt meg nem teszem zsebre, amit az Apjától kaptam, mondjuk szerintem nem éppen jogosan, mert abban a pillanatban pont ő állt mellette, én háttal voltam nekik.
Azért nyugtatom magam, hogy nagy baj nem lehet, mert jó étvággyal vacsorázott utána, míg én nyomogattam a ruhát az állára :-), ill. a fájdalomtűrő képességét ismerve biztos jobban nyafizott volna!
Mai napunkról nagyjából ennyi, még szösszenetkék vannak, de nem mind mai.
Délután az Apjukkal játszottak, Levente nagyon belelendült, jött a szokásos harapás is, majd pontosan nem tudom, mi történt, de egyszer csak megszólalt az Apjának, hogy "ez nagy nem szép do vot" (ez nagyon nem szép dolog volt). Mondanom se kell, egyszerre röhögtünk fel, annyira komolyan adta elő! :-)))))
Ez tegnapelőtti történet: barátnőm hozott pár kabátot Csengének, meg popsitörlőt, egyebeket, ráadásul egy teszvesz-es bodycsomag is pont akkor érkezett meg, szintén Csengének, Levente persze kíváncsiskodott, kipakolt mindent, majd elfordult, és láttam, könnyes a szeme, hogy ő nem kapott semmit. :-(( Próbáltam vigasztalni, de felszaladt a szobájába, lefeküdt az ágyra, és azt mondta, "most nagy szo va" (most nagyon szomorú vagyok)... :-(( Hát, a szívem szakadt meg, de aztán sikerült megvigasztalnom, hogy múlt héten ő kapott szép ruhákat, Csenge pedig semmit. Így gyorsan szent lett a béke! ;-)
Utsó: Csenge pár napja végre nevén nevezi Leventét!!! Igaz, csak "Le", de ugye eddig ezt se mondta! Néha már szólongatja is! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése