Azt se tudom, hol kezdjem, és hogyan meséljem el, mi történt velünk ma reggel. Kis híján tragédia történt! :-(( Ugyanis még fel voltak lógatva Levente szülinapi lufijai. Már 2 hete ott voltak, a lambériába volt felszúrva műanyag végű rajzszög, arra akasztottam rá őket. Ma reggel meg Drága Kisfiamnak eszébe jutott, hogy kell neki az egyik, és pont elérte, egy laza mozdulattal lerántotta, de jött vele a szög... Én már csak azt hallottam, hogy sír meg bokákol! Valószínűleg tátott szájjal verte le, és pont beleszállt a torkába!!! De a leges-leges-legnagyobb szerencsénkre nem nyelte le, és nem kezdett el köhögni, így meg tudtam fogni, sőt úgy ki tudtam venni, hogy még csak meg se szúrta sehol!!! Hát nem kívánom senkinek azt az érzést, szinte halálfélelmet! :-((( Utána percekig csak ültünk a földön, szorítottam magamhoz, öleltem, pusziltam!
Aztán gyorsan lekaptam minden lógó dolgot és szöget a plafonról, meg megpróbáltam megértetni vele, hogy ha bármi kell neki magasból, inkább szól nekünk! Szerencsére nem viselte meg a dolog, még fel se tudja fogni. De én hihetetlenül megkönnyebbültem, és próbálok nem gondolni arra, mi történhetett volna... :-(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése