Ez+az

Megint annyi mesélnivalóm lenne, de sose jutok ide, az utóbbi időben nagyon hamar kidőlök. Pedig sajnálom, mert így annyi jópofa sztorit elfelejtek. :-(

Mindegy, azért pár dolog, ami épp eszembe jut:

Megvolt Csenge első bölcsis szülőije, állítólag az egyik legjobb csoportba kerültünk, jó gondozónőhöz (mellesleg egy réges-régi osztálytársam anyukája, sőt, a másik gondozónőhöz fog járni egy szintén akkori osztálytársam kislánya :-) ). Mi leszünk az utolsó beszoktatósok, október 11-től. De hát ráérek, december végéig kitart a szabim.

Szombaton Szabival kiruccantunk Pozsonyba, az Árpád sínautóbusszal. Jó volt, sokat sétáltunk, elfáradtunk. Gyerekek Mamánál, vagyis Levente már péntek estétől, Csengét meg szombat hajnalban vittük. Fél 5-kor kipattant itthon a szeme, azonnal jött velem a fürdőbe öltözni, adogatta a ruháimat, emelte a lábam a zoknihoz. Odaérve volt némi sírdogálás, de áll. 5 perc után visszaaludt. Mire este hazaértünk, ő már aludt, így ottmaradtak, kis bestia csak 1x ébredt egész éjszaka! Persze tegnap bepótolt mindent, pocsék éjszakánk volt, igaz, én is tehetek róla, cicimegvonással éltem... :-( Tegnap egyébként is rémes napunk volt, délelőtt hazaérve röpke másfél óra alatt úgy kiborítottak, hogy bőgtem miattuk! Egyetlen előnye, hogy utána a nap további hülyeségeit már egész jól viseltem! :-)

Ma nem mentnk sehova, folyton esett, ráadásul Mama épp a nappalit festette, csak hátráltattuk volna. De holnap menni kéne, Leventét szerintem elviszem a dokihoz, már vagy 1 hete apró pici kiütések vannak a hasán, nem akarnak elmúlni. Remélem, nem ételallergia!

Múlt kedden (pont a szerdától tartó esőzések előtt) végre lebetonozták a garázs alapját!!! Az udvar nagy része még csupa sár, de legalább alakulunk! Sőt, már hintaágyunk is van! ;-)

Leventében szerencsére megmaradt a múltkori szöges sztori, ma reggel kérte, hogy én vegyek le a falról egy mini puzzlet (keretben van), mert nehogy megint a torkára menjen a szög!
És egy másik aranyos sztori, amiből szerintem szállóige lesz: egyik nap ráharapott a nyelvére, addig-addig fájlalta, hogy puszit kért rá... Sehogyse tudtam kitérni előle, így kénytelem voltam megpuszilni, sőt, utána még Csengétől is kért, szegénynek majdnem a szájába dugta a nyelvét... :-) Úgyhogy azóta szórakozunk Szabival a "fáj a nyelvem, megpuszilod?"-mondással... :-)))

Még annyi mindent tudnék írni, pl. hogy a szülinapja óta napközben nincs cumisüveg (igaz, néha csal egy kicsit Csengéével, de amúgy egész jól bírja), vagy hogy itt volt Kati mama, voltunk játszóházban, gyerekvasutazni, a helyi sokadalomban, megvan a nyereménybicikli, hogy hogyan áztunk el a viharban, hogy Csenge már egész kis mondatokban beszél, hogy a kukihúzás óta Levente szinte csak ülve hajlandó pisilni, stb., stb., stb. Egyszer talán pótlom! Meg a szülinapi, pozsonyi képeket is! ;-)))