Már a szó is rémisztően hangzik, de hát úgy látszik, egy fiúgyermeknél valamikor ezt is el kell kezdeni... És mikor máskor, mint péntek este???
Történt, hogy fürdés után (ma fent zuhanyoztak a mi fürdőnkben :-) ) Csengének még eszébe jutott, hogy elefántos vitamint akar, így megkértem Szabit, menjenek le, adjon neki (épp Esztit etettem). Leventét is utánuk küldtem, ha akar, ehet ő is. Erre megy le, és hallok egy hatalmas robajt, puffanást, mintha egy ajtó vágódott volna ki. Aztán Levente sír nagyon, Szabi hozza fel. Kiderült, ugyan ma az égvilágon minden játékot elpakoltak a nappaliból (aki már járt nálunk, az tudja, hogy szokott kinézni...), de csak a lépcső előtt maradt egy labda, és abban valahogy megbotlott, és elvágódott. Először nem gondoltam nagy bajra, de nagyon sírt és fájlalta a fejét, aztán ahogy tapogattam végig, egy hatalmas puklit éreztem a tarkójánál. Úgyhogy előjött belőlem a paramami (ami ugye nem igazán jellemző rám), és felhívattam Szabival az ügyeletet, hogy hova lehetne ilyenkor bevinni, a János Gyereksebészete volt az ügyeletes. Telefon anyósnak, hogy elmenne-e velük, meg gyorsan összeszedtem egy pizsit, fehérneműt, hátha... :-( Aztán komoly harcok árán felöltöztettem, nagyon nem akart menni, végül mire leértünk, egészen megbékélt, aranyosan el is búcsúzott. Én meg gyomorgörccsel és óra-nézegetéssel voltam elfoglalva, miközben még a Csajok se aludtak. Aztán csak elszunnyadtak, én meg felhívtam Szabit, akkor voltak pont túl a röntgenen, de szerencsére nem találtak semmit, meg az agyrázkódás klasszikus tüneteit se mutatta. Így végül 2 napi kíméletes életmód javaslatával hazaengedték!
Úgyhogy nyugis, tévémentes hétvége elé nézünk! (Nem nézheti, a villódzás miatt.)
Nagyon-nagyon rossz volt, hogy nem lehetek ott mellette, nem kívánom ezt senkinek! :-(( Remélem, nem űzik ezt majd gyakran velem, mert tuti beleőszülök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése