Elsők, egyedül

Jelentem, túl vagyok az első sétán (meg már a másodikon is...) egyedül, a 3 gyerekkel! Icipicit tartottam tőle, de nagyon lelkesek és szófogadóak voltak, rendben átértünk Mamához. (Egy másik alkalommal meg haza tőle.) Csenge se sápítozott, végigsétálta szó nélkül az utat (1 km), sőt szinte végig segített tolni a babakocsit! Jó, hogy állítható a tolókar, hozzá tudom igazítani, igaz, nekem már nem olyan kényelmes, de sebaj... Egyik kezemmel Levente kezét fogom, másikkal a kocsit, meg előttem-alattam totyog Csenge... :-) De még így is elég könnyű irányítani a járgányt, könnyen fordul. Csak a nagyobb buckáknál vagy mélyedéseknél van gond, oda kell mindkét kezem, meg az egész testsúlyom. Tegnap pedig abszolváltam az első fürdetést is egyedül! Először Esztert fürdettük meg a gyerekekkel, majd ők pancsoltak, E. addig a hordozóban, majd némi kiabálás után kád szélén ülve cicin, azon bealudt, így le tudtam rakni, pont annyi időre, míg a Nagyokat megfürdettem, felöltöztettem. :-) Utólag néztem az órát, majdnem 1 óra alatt végeztünk... Pedig nem tűnt annyinak!