Hiába no, szalad az idő, múlt héten Pocaklakónk elérte a 12. hetét! Ennek megfelelően meg is ejtettem a kötelező UH-t, ahol némileg a frászt hozták rám, mert nagyon sokáig keresgették a tarkóredőjét, de végül minden rendben vele!!! Nagyon édes volt, már teljesen emberformája van, simán kivettem mindenét (a lába közé nem néztek be!), látszódtak a kis ujjacskái is, ahogy kalimpált velük, meg szegényem nagyon dobálta, feszegette magát, nem tetszett neki az UH! De jól van, és pont akkora, amekkorának lennie kell!
Kezd valóságossá válni a dolog....... Főleg, hogy ma este tutira megmoccant...
De hát majdcsak lesz valahogy, februárig még sok idő van, gyerkőcökre csak lesz némi hatással a közösség, mert mostanában elég kezelhetetlenek... Csengét is utolérte a 2 évesek hiszti- és dackorszaka, elég fárasztó hallgatni az egész napos nyígását, nyivítását! Most egy kicsit eltűnt az én aranyos, nyugis, szófogadó Kislányom... :-( Remélem, mielőbb visszakapom! ;-)
Levente hol ilyen, hol olyan, néha nagyon jó tesók (egyik reggel Csenge nem bírta a villájára szúrni a reggelit, Levente szó nélkül segített neki, kérdezte tőle, hogy megetesse-e? Megható egy pillanat volt! ;-) ), néha meg nagyon nincsenek jóban... Ma este is volt némi konfliktusunk ebből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése