Valahogy kettős érzéseim vannak az anyák napjával kapcsolatban...
Hiába ez már a 3. alkalom, hogy az "ünnepeltek" közé tartozom, azért még mindkét lurkó annyira kicsi, hogy még nem fogják fel, mit jelent ez az egész. Talán jövőre, az ovis-bölcsis ünnepségeken más lesz! :-) Azért aranyos volt, ahogy reggel, pizsiben 1-1 kis cserepes fokföldi ibolyával berobogtak a szobába, és Levente "bo anyu nap"-ot kívánt!!! :-)))
Másfelől már 5. éve, hogy nem köszönthetem fel a saját Édesanyámat, valamint a 2., hogy már drága Nagyim sincs velünk... :-((( Innen nézve már nem ünnep az ünnep. Azért ma kimentünk a temetőbe (meglepően sokan voltak), vittünk egy kis csokor virágot nekik. Levente megint hozta a formáját, szegénykémnek ugye még nehéz elmagyarázni a dolgokat, próbálom az ő szintjén, de azt hiszem, ezt még nekem is tanulnom kell. :-( Fel akarta emelni a követ, hogy benézzen és puszit adjon a "másik" Mamának (hisz én mondtam, hogy ott van...). Aztán eljövet mondtam neki, hogy mit kell kívánni??? Erre ő: "bo mama nap"!!!! :-))) Jópofa volt, hogy átfordította a saját nézőpontjára! Sőt, utána anyósomnak is "bo mama nap"-ot kívánt! Mert hát a Mamát mégse lehet anyaként köszönteni!!!! :-)))
Azért még idetartozik (bár sose mondtam az érintetteknek), hogy mégiscsak van még 2 "anyapótlékom". Egyikük pontosan 20 éve többé-kevésbé része az életemnek, ő Apu 2. felesége, valamint anyósomat is ide sorolnám. Jelenleg ők azok, akikkel úgy nagyjából meg lehet beszélni az anya-lánya dolgokat (jó, nem mindent, mert azért anyósomnak mégse panaszkodhatnék a fiára... :-)) ). Jelenleg nagyjából így kerek az élet, ha el is vesztettem a legfontosabbakat, kaptam másokat, nem maradtam teljesen egyedül (persze, itt van Szabi meg a gyerekek, de azért az más kategória!).
Úgyhogy Kati Mamának is kívánunk "BO MAMA NAP"-ot!!!!!! ;-))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése